Hirek

A jelenleg zajló pénzügyi világválság kiindulópontja és eddigi áldozatai a banki szektorból kerültek ki. Szinte minden nap újabb és újabb komoly múlttal rendelkező pénzintézetről derül ki, hogy kötelezettségei fedezetének egy része elértéktelenedett, így komoly gazdasági (állami) segítségre szorul. A válság közvetlenül ugyan nem érinti a hazai pénzintézeteket, de a pénzügyi szektorral szemben a magyar lakosság részéről mindig is jelenlévő bizalmatlanság érezhetően felerősödött. Ezt mutatja, hogy az állami szervek folyamatos kommunikációs kényszerbe kerültek, sőt, tényleges intézkedések meghozatalára is sor került.

Sajnos közvetve, az idei és tavalyi éves hozamokon keresztül a VIT Nyugdíjpénztár tagjai is érzékelhették a válság súlyát. Joggal merülhet fel a kérdés egy ilyen esetben, hogy maga a pénztár nem válhat-e a válság áldozatává, azaz kötelezettségeit teljesíteni tudja-e.

A kérdésre megnyugtató válasszal szolgálhatunk. Ugyan az önkéntes nyugdíjpénztáraknál elhelyezett vagyonra sem állami, sem egyéb garancia nincs, erre nincs is szükség. A nyugdíjpénztárak ugyanis – szemben a bankokkal – csupán befektetés-közvetítő intézmények. A tagok pénzét nem kezelik, és nem is kezelhetik sajátjukként.

A bankok összegyűjtik a betétesek pénzét, ezért kamatot fizetnek, az összegyűjtött pénzt pedig saját hasznukra és kockázatukra befektetik (döntően hitelezésre helyezik ki). A bank az általa a betétekre kifizetett, illetve a hitelek ellenértékeként kapott kamatok különbözetéből tesz szert jövedelemre. Amennyiben a hitelek elkezdenek "bedőlni" (az ügyfelek nem fizetik vissza a kapott hiteleket), először a bank jövedelmezősége (profitja) csökken, viszont ahogy a hitelek "bedőlése" tömegessé válik, és meghaladja a jó hiteleken elért kamatkülönbözet mértékét, a bank tőkét veszít, azaz a betétesek pénzét nem fogja tudni teljes mértékben visszafizetni. Amennyiben a bank befektetései teljesen elértéktelenednek, a bank csődbe fog menni. Az ilyen esetekre vonatkozik az OBA garanciája.

A nyugdíjpénztár szintén összegyűjti a tagok pénzét, de ezért nem fizet kamatot, hanem az összegyűjtött pénzt a tagok hasznára és kockázatára befekteti. A pénztár tehát csak egy közvetítő (hasonlóan pl. a befektetési alapokhoz). A pénztár a tagi befizetésekből a befizetéskor a működésre levont összegekből tesz szert jövedelemre. A bevételeit tehát közvetlenül nem befolyásolja a pénztári befektetéseken elért hozam, hiszen az teljes egészében a pénztártagoké. A befektetések veszteségeit tehát nem a pénztár, hanem a tagok viselik (ahogy nyereség esetén sem részesül abból a pénztár, semmilyen mértékben). Így a rossz hozamok miatt a pénztár nem "megy csődbe". A befektetéseket a pénztár - a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően – 2009-től naponta a piaci áraknak megfelelően átértékeli (ez a hozam). Amennyiben a befektetések piaci ára oly módon csökken, hogy azt nem fedezi az értékpapírokból folyó cash flow (kamatok, osztalékok, az eladások árfolyamnyeresége/vesztesége, a lejáratok árfolyamnyeresége/vesztesége), akkor a hozam negatív lesz.

A pénztári megtakarítások biztonságát, azt, hogy a pénztári befektetések ne kerülhessenek egy „sztárbróker” fennhatósága alá, biztosítja a befektetések kezelésének mechanizmusa. A jogszabályok a nyugdíjpénztárak számára előírják a pénztártól és vagyonkezelőtől egyaránt független letétkezelő alkalmazását. A VIT Nyugdíjpénztár letétkezelője a CIB Bank Zrt. A vagyonkezelés során az ügyleteket nem a vagyonkezelő, hanem a tőle független letétkezelő bonyolítja le. Így egyetlen „sztárbrókernek” sincs lehetősége a pénztár vagyonának elpanamázására, hiszen nem ő, hanem a letétkezelő végzi az ügyletek elszámolását, és nem ő, hanem a letétkezelő ad a vagyonról minden nap kimutatást, igazolást a pénztár felé. Azt, hogy ez a kimutatás valós képet ad, a letétkezelő függetlensége biztosítja. A VIT Nyugdíjpénztár esetében tovább növeli a biztonságot, hogy tőle ténylegesen is független letétkezelője (egy banki nyugdíjpénztárnál – nevezzük Országos Nyugdíjpénztárnak – nyilván saját vagyonkezelő és letétkezelő kerül megbízásra – pl. Országos Alapkezelő Rt. és Országos Bank Rt).

A nyugdíjpénztári rendszer ellenőrzését a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete látja el, szigorúan és eredményesen. Megkönnyíti a Felügyelet munkáját, hogy a nyugdíjpénztárak esetében három független szervezet – a pénztár, a letétkezelő bank, és a vagyonkezelő – kimutatásait kell egybevetni, így bármelyik téves, vagy hamis adatokat próbál közölni, a másik két szervezet kimutatásai alapján könnyen tetten érhető a bűnös.

Összefoglalva: garancia nincs a pénztári befektetésekre, de arra nincs is szükség, mivel a pénztár csak közvetítőként működik, így a jelenlegi befektetési helyzetben, vagy annak jelentős további romlása esetén sincs semmiféle csődveszély. Ez egyébként ugyanígy érvényes a befektetési alapokra is.